Gondoltam, írok már ide valami kis frissítést azoknak, akik és/vagy jobb szeretik olvasva átélni a blogom, tartalmaim!
MA már a negyedik hétben járok a balesetem óta és már több alkalommal is kerékpároztam igaz csak kis távot és csak városban és lassan és csak a montimon, aminek szerencsére semmi komolyabb baja nem lett. uhh... Már észre sem veszem, ha tüsszentek vagy köhögők, és ha nem megyek sehová, akkor felsem tűnik, hogy törtem a bordáim! Persze, ez még nem azt jelenti koránt sem, hogy meg gyógyult. Kijelenthetem hát, hogy a tervem a gyógyulás elősegítésére beválik, ami az hogy napi 2 szer ezer milligramm C-Vitamint és egy-két adag fehérjét szedek az amúgy is megemelt rost tartalmú ételem mellé. És hogy mit jelent ez a valóságban? Hát, azt hogy visszatért a gyógyulásom! Pl. a térdem amit bevágtam fájdalom mentesen helyre jött, a bordáim nagy szünetekkel csak tudatosítanak róla hogy még nyugi, és már a kisújjam kötés nélkül is jól el van, és ha bár nagyon nem feszegettem, de hajlítani is tudom. Igyekszem az orvost kivárni de már nagyon idegesít a kötés. FICÁNKOLNA MÁR A KISÚJJAM! :)
Eközben BKXC videókat lesek játszok, keresgélek lesegetem a netet, alszok akár napközben is! UTÁLOM, szét unom magam! :) Na ennyit akartam elmondani, illetve még annyit hogy aki teheti és szeretne az támogathat Youtubon Csatornatagként, ahol nagyon sok nagy kiterjesztésű videóm van fent: https://www.youtube.com/channel/UCF1d8k-6vesijGpaKK7qfsA Vagy Patreonon, ami leginkább csak támogatásra jött létre, de igyekszem majd oda is tartalmat gyártani: https://www.patreon.com/bgwordneemig
Most, hogy már eltelt pár nap az esésem óta, gondoltam elmesélem mi is történt velem aznap. Kissé rendhagyó ez a blog, hiszen nem gyakran fordul elő velem a borda és kisujjtörés, de még csak a szemöldök felrepedésem sem mondható gyakorinak a maga 1/eddigi élet számadata alapján. :)
Történetem erről a napról ott kezdődik, hogy egy combizom lázas hét utolsó napján, gondoltuk tekerünk egy Lajos-forrás utat a legutóbbihoz hasonló módon, kissé eltérő útvonalon.
A gumikat az előző tekerés után visszacseréltem a kopottabb Maxxis Forekasterre-re, mondván azzal gyorsabban fogok mászni, maximum a lejtőket lassabban nyomom végig. Ez meg is volt, minden helyen, fejben tartva az odafigyelést, a gumik nem túl friss állapotára. Konkrétan, párom is észrevettem hogy lassabban hagytam ott a francba és már követni is tudott szinte, annyit lassultam. Nem baj! :) Ezt a kis észrevételét a HHH. (Hármas Határ Hegy) Singletrekjének a a Panoráma útra érő szakaszán tette kedvesem, nem is sejtve, hogy mi fog történni még aznap! :( A szokásos Kerítéses Singletrek helyett, a Téglagyár DH. felé most is a széles turista ösvényen felkapaszkodva tekertünk, aminek az alján én most is olyan boldog voltam, mint mindig, hiszen sok-sok élvezettel teli az a szakasz! ~IMÁDOM! Amikor bánatosan konstatáltuk, hogy a lipóti Ismét szezonra vasárnap zárva, akkor megkezdtük a betonos mászást Ürömön fel a Piros turista út felé, közben ittunk krumplitejes kávét, NYAMI! Ott csatlakozott hozzánk ez alkalommal is Balázs, aki hihetetlen fittséggel és áhítattal fűszerezett tájékozott bringás. Messze példa értékű mintát mutatva kórosztályának, a "Hogyan is kéne ezt csinálni!" kategóriában. Ezt bártan kijelenthetem. ~Ma, amikor sokan sokféleképpen, sokféle-fajta módon és kerékpárral tekerhetünk ugyanott, ma különösen fontos a tapasztalt tájékozott csapattárs a tekeréseken!
Néhány "idézőjeles" Felszólító gondolatot, azért hagy tegyek ide: -Nem, nem csak a "Muzik" fékeznek, hanem azok is akik életben akarnak maradni! -Igen, a BUKÓSISAK KÖTELEZŐ! -És igen, Kellene térdvédőt hordanom! :( -Sosem a körülmény a hibás, hanem mi!
Ezen gondolatok mentén, nem csak magam, de mások Tekerési szokásait is szeretném a biztonság felé terelni, hiszen mint online "szereplő", felelőségem nekem is a tájékoztatás, és a figyelemfelkeltés, valamint a veszélyre való felhívás is!!
Térjünk is vissza a tekerésre! Túl voltunk a "caflatós" emelkedőn és belekezdtünk a technikai mászásba az Ezüst Kevély felé, akkor elérkezett a pillanat, hogy azon a kemény 5-8 méteres szakaszon felkapaszkodjunk, amin a legutóbb is csak 2.jára sikerült. Nekem most elsőre megvolt, ha bár a rossz váltásnak köszönhetően a tetejét kiállva kellett megtennem, hogy kellő erővel tudjam magam fel tolni. Ezután kényelmes gurulgatás jött egészen a Zöld keresztig, ahol egy erősebb tempóra kellett váltani lefelé, amit másodperceken belül fékezésekkel lassítottam 20km/h sebesség alá, még is valahogy itt ért utol a piff paff és akasztotta meg a kerekem, egy félre sikerült manőver közepette egy kő, és dobott el engem és a bringámat jobbra, hogy aztán kisujjtörés mentén, bordatörések közepette fordulhassak át a nem kívánt bukfenccel, a fejem felett éppen elrepülő kerékpárommal. A kifejezetten megakasztó pillanatot közvetlen követő másodpercekben halálhörgés szerű hangokkal kívántam jelezni, hogy "basszameg" és hogy élek! :) Vicces, de ott sokkal gyorsabbnak halottam magam belülről, mint visszanézve a videón!
Balázs ért oda először és pár másodperc múlva párom, aki sikítva kérdezte MIT CSINÁLTÁL? Rá is kellett szólnom, hogy ne ordítson, majd jeleztem, hogy mentőt kell hívni.
Szerintem 3-4 percen belül felálltam és kerestem magam, ellenőriztem mim nincs meg, vagy merre áll a normálishoz képest, végrehajtottam pár sokktesztet és figyeltem a légzésem hogy nem hagy e ki, szúr e a mellkasom, vagy hogy arra nézek-e arccal amerre állok! :D Miután, "mindent" a helyén és irányban találtam magamon, ránéztem a bringámra, bár erőm megállapítani: mi lehet vele a gond - nem volt, hiszen hajolni már nem igazán voltam képes. ~P. ellenőrizte, és szerinte no para! De ezt majd kiderítem, ha már tudok érdemben szerelni a bordáimmal, kisujjammal!
A 112-ön kissé értetlenül és érdekesen nem tudták megállapítani az irányítószám és az utca név, házszám alapján hol is lehetünk, merre tartunk lefelé, hová is érkezünk majd, hová küldjenek segítséget. Mert, hát én tudtam, hogy le kell gyalogolnom a saját lábamon kockáztatva, hogy összesek és nagyobb baj lesz. Csaknem 3 kilométert(Vagy legalább is én olyan soknak éreztem.) sétálhattam, mit sétálhattam, csoszogtam, mintegy másfél óra alatt, mire végre kiértünk a túra útról és megérkeztünk az ott várakozó rendörökhöz, akik közül az egyik már elindult korábban, és csatlakozott az utolsó 500 méteren a mi kis hobbi gyalogtúránkhoz! (Csoszitúra)
Ott tudtam meg, hogy feljelentenek és megbüntetnek közúti baleset okozásáért(Nem közúton történt.), azzal a kisérő szöveggel: mert láthatóan jól vagyok! :D Ezen sírva röhögtem, no nem csak azért mert annyira vicces, hanem azért is mert fájtak a bordáim! Kisvártatva a mentő is odaért, kedvesen, de tényleg, beszuszakoltak a kocsiba, ide üljek le, de előtte a nem túl kedves lépcsőkre kellett feljutni szét zúzott térddel. Nem emlékszem minden mozzanatra, de lekerült a mezem és megmérték a vérnyomásom, pulzusom, nézték a szemem és elviselték a mérhetetlen sok nyafogásomat, pofázásomat, kaptam egy nyakhevedert, majd átfektettek a gerincvédős hiper-szuper hordágyra, infúziót(piásüveget) kaptam a bal kézfejembe, meglesték a menetrendet és elindultunk a SOTE traumatológiájára, Klinikák metróállomás mellé, a klinikákra! :D Elindultunk, a hosszú mint egy 40 perces útra aminek a végén megtapasztalhattam a Budapesti utcák ápoltságának gyönyörded jegyeit, a hátamon! Kellemes hullámvasutazás volt, mondtam is a Mentős srácnak, hogy idén nem terveztem hullámvas utazni, de ezek után is kihagynám, hiszen ez már meg volt, PIPA! ZSÍR
Na onnantól, hogy lefektettek, odáig hogy kaptam egy szép "gurulós" fotelt 2 óra 40 perc telt el, és ezalatt egy csepp vizet se ihattam, és a döntéseken kívül, amit a korházban el kellett szenvedni, az akkor még csak zúzódottnak hitt felső testtel, ott feküdtem és megjegyezgettem a tűzjelzők azonosítószámát, a plafon mintáit, és mindent, ami kicsit is belekerült, a látó vagy szaglószervem amúgy is besszükült terébe! Természetesen Anyám és a párom is odaért a kórházba mire engem már elfogott az első felismerésem, hogy ez eltart majd egy picit, és hogy az első tűzjelzőt már eléggé megjegyeztem. Fél óránként szerencsére eltérő olvasmányom akadt, igaz csak 4 szám és betűjelek, valamint különleges karakterek képében! :) Volt ahol meg is jegyeztem, hogy hiányzott a szám, vagy ép maga a nézni való, a készülék! De nyugalmasan vártam, hogy mik lesznek a "Kövi" részekben! Anyám "elfenekeléses fenyegetései" után már biztonságban is érezhettem magam, hogy "jóvanezigy", nem lesz itt baj! :) Szerencsére akkor még le tudtam beszélni a bringám el fűrészeléséről, darabokra töréséről! Mind a mentősök, mind az ápolók megjegyezték hogy ennyire nyugodtan kevesen tűrik ezt, és hogy az orvosi tájékozottság mily meglepő egy laikustól, ha bár szerintem nem is mondtam olyasmit, amit egy gondolkodó, magát tapasztaltabb "rájdernek" mondott montis ne tudna, hiszen nekünk fel kell készülni arra, ha valami ilyen helyzet adódik!
Forgattak így, áttettek ide, kivették az addig remekül tartó gerinctámaszos hordágyat alólam(rossz döntés volt mert érezni kezdtem a hátam olyan szakaszait, amik addig elvoltak magukban) Voltam röntgenen, becsorgattak CT-re, ot kellemes 4 percig nézegettem a Startrekből jól ismert vizsgálóasztal forgóbigyóját, zúgott, mocorgott, már vártam is, hogy egy térmezőn át egy Goa'uld anyahajóra érkezzek. Ez a rész elmaradt, nem is volt vetítés. A számat nem, de a szemöldökömet összevarrták, (Anyám és sokak sajnálatára.) Már azt is megtudtam, hogy semmi bajom, egészen addig amíg az orvost nem tájékoztattam, hogy amúgy, nem mellesleg eltört a kisujjam is, mire visszament elolvasta a kötelezőket Újra megjelent, valóban, és jelezte, hogy 3 bordám is eltört, ami később 6 lett. Gondoltam megragadnám az alkalmat és alkudnék egy kicsit, de jól láthatóan nem voltam alku képes pozícióban! Páromnak és anyámnak is jeleztem hogy egy Barbeque bordát most süthetnénk! (Igaz vegán vagyok) Nem kérték! :D
A balesettől számított 6.órában már a majdnem elfelejtett hasi ultrahang után 20 perccel, csak így hiphop már vártuk is kint a taxit. Hamar hazaronygoltunk, csak úgy kipattantam az anyósülésről! NEM. Azóta is csak itthon vagyok, némi sétával és idegesítek másokat a Bordáskel most valahogy nem is kell gondolataimmal! Ilyen lesz ez 5-6 hétig.
Köszönöm, hogy itt jártál-keltél, olvasgattál! Majd ha megint lesz érdemi történetem, akkor jelentkezem! Védekezzetek, ne csak az ágyban! Bár oda is kellhet olykor bukósisak! :) Sziasztok!
Sziasztok! Ezt a napot végre montin töltöttük, és tartogatott meglepetést bőven a nap magában! Ismét Erzsébeten kezdtünk és a soroksárin csapattunk végig a Fullykkal. Meglepően gyorsan haladtunk, mint később kiderült, valószínűleg hátszelünk volt. A találkozó pont, ezúttal ismét a Margit híd Budai hídfő északi oldala volt, a bringaút mellett. Ott találkoztunk Ferivel, Balázzsal és a délutános műszakkal: Zsolttal. :) Nagyon kíváncsi voltam hogy teljesít a Hutchinson Toro 29 új első tubeless külsőm, mert az eredetit széthajtottam már!
A menet hamar elindult a Szépvölgyi út Hév-megálló felé, ahol megkezdtük mászásunkat, a Hármashatárhegyre. Ahogy azt sejteni lehetett, Feri és Balázs viszonylag hamar kitörtek, és magabiztos előnnyel egészen Fenyőgyöngyéig két csapatban tekertünk. A Szépvölgyi út Nyereg úti megállója után a szokásos kis terepen mentünk fel a tábláig és át a kúthoz. Kis Pihenő után megkezdtük terepen a felfelét és a "Single track" Bejáratáig szinte végig ott is tekerünk, ami Kb. a Hármashatárhegyi út 2/3-nál van. Nagyon szeretem azt a Kanyargós technikás lefelét, ami a Guckler Károly út, sokaknak Panoráma út/sétány szakaszra ereszkedtünk. A panorámán végig tekerve, Virágos Nyergen kettéváltunk, Balázs Zsolt és én a Single Trackre mentünk Párom és Feri a szélesen ereszkedtek, másztak tovább. Én imádom azt a kis szakaszt Virágos Nyergen!(Máriahegyi Dűlő) A szokásos kutyussal összeköszöntünk és mentünk is a dombtetőre, sajnosa kidőlt fa még ott van, és még mindig nincs fűrészem. A kis ösvényes kanyargós szakasz után Kezdtük meg a vad ereszkedésünket a Téglagyár Dh felé! Sajnos a legalján még mindig ott a két óriási fa, ami bedőlt így csak a felsőszakaszt a kerékpáros turista útig tudtuk megtenni. Onnan már csak át gurulgatunk Ürömre A külső kiválóan tapadt végig a kavicsoson és a faleveles részeken is.
A Pilisborosjenőre mászást a szokásos útvonalunkon tettük meg, nagy örömmel, mivel már teljesen száraz volt az út mindenhol. A Fő utcai kúthoz ereszkedtünk, ahogy szinte mindig, majd vissza a lovas Bringás Gyalog turistaúton Csobánka felé. Itt, a két titán ismét elhagyott minket, hiszen mi lassú All Mountain és Trail gépeken ülünk, míg ők XC-znek szuper vérkeringéssel! A Csobánkára vezető elágazásnál állt össze ismét a csapat. Csobánkán a Hegyalja út kedvelt pihenőhelyén ettünk, pihentünk, vizet vettünk a kissé lejjebb található kútból. Majd Elindultunk ezen szakasz Útolsó ereszkedéséhez a Sziklás SingleTrackhez. ~Bocsánat hogy nem írok pontosabb neveket az ösvényekre, de bevallom sosem álltam le keresgélni ki, minek hívja!
Az aljától nagy élményekkel indultunk neki immáron a NULLA ereszkedővel tarkított mászásnak, a Pomázi úton, Kiskovácsiig a Domini patak mellé, hogy a Holdvirágárkot elkerülve felverekedjük magunkat Lajosforrás fölé! Az általam Öregasszonyok útjának nevezet szakasz tetején kidőltem, szerintem ha ott abban a pillanatban én meghaltam néhány percre, de legalább is a végemet éreztem! :) Itt jegyeztem meg, hogy korán kezdtük idén az erősebb távokat, Zsolt is kivolt már, hiszen nincs hozzászokva ilyen erős mászásokhoz. Párom szintén. Természetesen a két titánnak meg se kottyant! :D Döglődésem kipihenése és új a természettől lopott erő hatására megindultunk, kisvártatva. Boldog voltam, mert éltem! :D ~De jó is ez a fájás..
Kisebb szakaszokban tettük meg az utat figyelve arra hogy ne hajtsam túl magam már mert a feljutás a cél, nem a kipusztulás. Útközben mások mocskát takarítottuk el, egy drót és egy energia italosdoboz képében.(Minek issza ha nem marad ereje magával vinni üresen?) Viszont Lomhegynél jött a kellemetlen meglepetés! Hová lett az erdő? A ciklusos fakitermelés számomra gusztustalan mivolta mutatkozott meg, erdőírtás képében: https://www.instagram.com/p/C44tZHhouTb/ Nem tudok elmenni amellett a gondolat mellett, hogy itt 20-25 évre megszűnt az erdő létezni! Nem mellesleg a turistaútat is rendesen hazavágták. Itt jegyezném meg hogy aki még egyszer azt mondja mi Bringások tesszük tönkre az erdőt, az menjen és nézze meg a fenti helyeket! Csalódni fog! Nagyon nehezen tettem túl magam az erdőírtáson, örömmel látva hogy maradt még, aztán ismét belefutottunk egy legalább ekkora kiirtott szakaszba, aminek még nem kiirtott folytatása is van. Az is ki lesz vágva!
Már a sírás kerülgetett, amikor lezúztunk Lajosforráshoz. A forrásnál a szokásos víz tolvajok mellett, a normál turisták elegye és a pihenés volt a fő átélni való. Élmények, meg a finom forrásvíz az evés, és a beszélgetés, valamint a madaraktól hangos, zöldülő természet, maga a tavasz volt jelen.
A szokásos nem csak Freud-i elszólásam, de túlzásaim mentén kifejtett világnézeteim megtárgyalása után, elindultunk lefelé a zöld háromszög első kis élvezetes szakaszán , amiben most sajnos két igen lassító sárcsomó volt, amit kerülgetni kellett. Ahogy elértük az erdészeti utat, onnan jobbra fordulva a Lajosforrás aszfaltján át, a sárga úton ereszkedtünk le. Ez a szakasz egy igazi Enduro Singletrack, csak nem túl hosszú habár ha ez a szakasz elakadás mentesen megy..
..akkor folyamatosan hajtható, játékos ösvény van, egészen a Kőhegyi elágazásig. Ezen a ponton a sárga út a Kőhegyre megy fel, de mi egyenesen egy igen csak szétvert erdészeti úton próbáltunk lezúzni, és túlélni a rengeteg keréknyomot. A zengő völgy zöld útjáig ezen haladtunk, ráfordultunk jobbra, a zöld útra, kis technikai lefelé után, kis fapallón át, a patakon után, egy hirtelen mászás jött(Nagyon rövid). Kiértünk a Kék kereszt elejéhez, de ezúttal nem jobbra, hanem ennek ellentétesen, lefele a zöldön hagytuk el az erdőt, nagy sebességgel! :)
Pomáz Őzláb utcájára érkezve megkezdtük a betonos hazautunkat! Feri és balázs nem sokkal lejjebb elköszönt, hazament, vagy a dolgára, és Én Párom meg Zsótika hazabetonoztunk pestre. MICSODA ÉLMÉNY VOLT! Ja, nem. :( Félpuha kerekekkel nem az igazi betonozni fullyk-on!
Ennyi volt ez a bejegyzésem. Remélem tetszett, ha igen, terjeszd utastársaid és ismerőseid közt! Iratkozz, köves minden csatornámon, ahol csak szeretnél És ha teheted támogass YouTube-on csatornatagként!
Köszönöm hogy itt jártál, találkozunk legközelebb!
2024. március 27., szerda
GravelNap 2024.03.15.
Ez ismét egy jó döntés volt! :)
Sziasztok! Mivel a legutóbb megígértem, hogy próbálom a rendszeres, írásos megjelenést valamelyest tartani, ezért itt az ideje PONT, egy újabb GravelNap beszámolójára! 'Na, ezt körbe fontam rendesen!'
Kezdjük is el! Ezt a napot is ismét Pestszenterzsébeten kezdtük volna, de az a fránya a kukac, (mert mindig a kukacokkal van a baj), elengedte magát és ereszteni kezdett a Párom hátsó kerekének külsője. 😠 Így aztán irány haza hozzám külsőt cserélni, ami ugye nem olyan egyszerű, hiszen TUBELESS a rendszer! Párom villamosra pattant, én meg a maradék nyomással a gumiban jobb kezemben a kerékpárral ballal a sajátom fogva, hazapucoltam. Szerencsére, sokkal egyszerűbben ment mint, ahogy számítottam rá, pedig nem szokott! :)
A Maxxis Rambler 622-38c gravel külsője helyett most egy Mitas Rubena Gravel külső került fel 622-42c szélességben, ami azért is volt érdekes mert a valódi mérete nem volt nagyobb, mint a Maxxis. Érdekes!
Miután sikeresen végrehajtottuk a műveletet, végre nyakunkba azaz inkább a lábunk közé vehettük a bicajokat és a várost magunk alá. :)
https://www.strava.com/activities/10965891491 Ahogy az ezen a Strava útvonalon is jól látszik, Kőbányán a Gergely utcából indulva a Kőbányai úton,, majd a Hungárián, Stefánia úton át tekertünk a Városligetbe. Végig tekertünk a szélén és a Róbert Károly körúton, át az Árpádhídon folytattuk utunk az Óbudai Tavasz, Polgár, Miklós, Folyamőr utcán át a Bogdáni útig, és a Ladik utcán át már a HÉV-nél szinte adja magát a bicikli út, egészen az Északi-összekötő-hídig ahonnan a Nánásin repesztettünk, ahogy csak a pedálon "kifért"! :D A Barát patakig ezt az utat követtök majd ráfordultunk a Duna sétányra, ami egy felújított csodaszép bringa út. Ezen, aztán egészen a Szentendrei Teniszpályáig el lehet jutni kényelmesen csodálatosan szép úton. Még az ártéri erdőben megcsodáltuk egy pillanatra a faragványokat! Rengeteg munka lehetett azok megalkotásában. Szentendrén a szokásos Bükköspatak menti, piaci macska köves, új aszfalt, a feleslegesen lerombolt fák helyére épített gyaloghíd, majd a földes út mentén kiértünk a Pilisi utcára, amin át teljesen ugyanazon az útvonalon haladva tekertünk, mint egy hete, a Forrás utcai Buszmegállóig, ahol leálltunk pihenni, és "tudtuk, de nem sejtettük" alapon, meglepődve konstatáltuk, hogy ott állt meg a busz, ahová a bringáinkat letámasztottuk. Gyorsan kikaptuk a busz és a padka közül, szerencsére a sofőr is jó fej volt és nagyon nevetve intett, hogy semmi baj. Érdekesség, hogy én még ott ülve, egyszer sem találkoztam busszal. Mindenesetre tanulságos volt. Kis idő múltán elindultunk tovább Pap-rétre, majd az erdész ház mellett, Gopro akkucsere és pihenő után le csapattunk az elején még élvezetes, aztán nagyon éles kanyargós, majd élvezhetetlenül rossz minőségű aszfalton. Leérve az apátkúti völgybe, meglepődtünk a gyalogos tömegen, egy kutya majdnem kinyírt. (Na, jó nem is!) Visegrádra kissé dühöngve érkeztünk, hiszen több felelőtlen gazdi, és lassú autó után elfogyott a türelmem. :( Neki láttunk a Visegrád-Esztergom "tripnek"(Szakasznak) autó úton, amit egy jóérzésű nőcike meg is jegyzett az anyósülésről kikiáltva, hogy "VAN BICIKLI ÚT"! Ja, van vagy 1-1.5 kilométer a 27-ból kb.
Pilismarótnál kezdődött a harcunk az úttal a már fáradtabb lábainkkal próbáltunk ellenszélben diónyi lyukakon és hatalmas autóforgalomban haladni, valahol Marót után egy pihenő szerű keréknyomon kezdtem újra életet érezni a lábaimban, és valamelyest pihentebben nekivágtunk a folytatásnak.
Búbánatvölgyénél VÉGRE elértük a bicikli utat, am minőségben és szerencsére autókban is nagyságrendileg szegényebb lett. Egy szakaszán mint mindig, jobbnak láttam a földúton haladást, ami növelte is a sebességünk kis mértékben. Esztergom már sétányos(abb) részénél, egy "kerékpáros pihenőnek" IS szánt téren egy kútnál, gondoltuk, mi kis naivok, hogy plusz vízhez jutunk, de sajnos EL VOLT ZÁRVA!😠😡 ~Nem értjük miért jó Esztergomnak, hogy a turisták szomjan döglenek!~ Ez megy jó egy éve lassan, hogy nincs nyitóka a kutakon vagy, nem is folyik belőlük víz. KÖSZÖNJÜK!
A szokásos Párkányi Lidl bevásárlásunk után, az előre megtervezett teljes hazautunk helyett Szobig vágtuk le a terveinket, így hát neki lódultunk. Sturovó, azaz Párkányból tekertünk Helemba község felé És egészen Ipolydamásdig egy megveszekedett kerékpárutat sem találtunk, ott viszont rögtön a legszebbek egyikét! Szobig szép nyugodt csendes utunk volt széllel, már sötétedésben egészen Szobig. Szobon, látva, hogy még 30 perc a vonatunk, úgy döntöttünk, hogy Zebegényig eltekerünk inkább, így a kilométerek is gyűltek és az idő is fogyott. DE! Hiszen, sajnos mindig van egy "DE". De annyira vacak a bringaút, gyökeres, kivilágítatlan, hogy ezen részt csakis az idő eltöltésének sikere tette élvezhetővé! Mint minden akár a Holdra, Marsra, a semmi közepére épített bringaúton, úgy itt is találkoztunk a kutyáját CÉRNA-PÓRÁZON sétáltató párokkal! Már, csak a sötétben babakocsizó, mobilját nyomkodó nő hiányzott. (Gondolom, most nem ért rá!) 😂
Na, de hogy pozitívan tegyem a pontót az I-re, elmondom, hogy mindezek mellett is egy felejthetetlen utunk volt, amiről gondoskodik a fenti Strava és az imigyen idebiggyesztett YouTube link is!
Köszönöm, hogy elolvastad agymenéseim! További kellemes napot, sok tekerést kívánok!Találkozunk legközelebb, addig is: Ne felejtsétek el figyelmeztetni utastársaitokat is! Sziasztok!
2024. március 20., szerda
Végre újra blog!
GravelNap 103 kilométer
Csak ide ültem a gép elé, hogy a régi oldalt át nevezve frissítsem kicsit a dolgokat, de aztán rájöttem hogy maradhat az a név, hogy BundaBringa, hiszen már úgy megszoktuk! :) Aztán egy pillantást vetettem a Blogspot URL címére és rájöttem, hogy rég nem jött semmi a "tollamból", talán annyira rég, hogy az már szinte bűn. Így, aztán ráébredtem hogy amiért ezt a Blogot létre hoztam annak idején, akkor pont az volt a cél hogy olyanok mint én ötleteket, benyomásokat szerezhessenek, vagy csak beszámolókat olvashassanak. ~Ez aztán a felismerés!~ Ezért, azt mondom: Kezdjünk is bele!
A videó története, (ha ez lényeges) ott kezdődik, hogy kéne menni terepre, de egy héttel eme videó előtt olyan irdatlan sárban is kellett tekerni, ami már az élvezeti részét is csorbította. Így, aztán nem is eshetett volna másra a választás, mint a Gravelre. ~ Fontos kitekintés, vagy visszatekintés ehhez, hogy még is csak 9 éves futár életem, 4 utolsó évét szinte végig Gravelen ülve töltöttem. El sem lehet mesélni hogy mennyivel egyszerűbb és jobban elviselhetőbb volt a város amúgy is rozoga útjain, egy erre jobban alkalmas bringán ülve hajtani! Na, de térjünk is vissza! Amikor elindultunk, tudtuk, hogy változékony időjárás lesz, leginkább 16 fok körüli átlaghőmérséklettel, de arra nem számítottam hogy majd pólóra kell vetkőznem, aztán meg megint szél és hideg ellen vissza a felöltőket. Érdekes volt!
Párommal, Pestszenterzsébeten kezdtünk neki a bringázásnak, és a Soroksári úton 32 es átlaggal téptünk, hiszen késésben voltunk 8:43-as indulással a 9:30 as Margit híd és a 10:30-as Szentendrei találkozó ponthoz. Mint kiderült, mindkét találkozó ponthoz időben, sőt Szentendrére még a találkozó ideje előtt 5 perccel hamarabb értünk oda, még úgy is, hogy az első találkozó előtt beugrottunk a Gellért téri Family Shopba, nasiért! Ezen mi magunk is meglepődtünk. Jött hát a felismerés, ki gondolta volna, hogy ilyen hamar végig tekerhető Gravelen ez a táv!
Amikor Szentendrére értünk kissé meglepve, de még is felismerve, hogy tudtam piac van, konstatáltuk, na itt le kell szállni és átevickélünk az amúgy annyira nem is zsúfolt piacon. Nézelődtünk, és én kiszúrtam egy apa kezében egy vágódeszkát, rákérdeztem és elmondta, hogy egy Bácsika árulja, mint kézzel készített egyedi deszkát. Kaptam is a lehetőségen, és felkeresve kis várakozás után megkérdeztem egy "Állítólag" cseresznyefából készült deszka árát, az úrtól. Az ár döbbenetes 10.000Ft. volt, amit valljuk be nem fizettem volna ki érte, de ha ki is adtam volna, akkor se tudtam volna magammal cipelni, így aztán csak elkértem a "Bácsika" számát. ~Gondoltam, csak megegyezünk később egy jobb árban!
Kicsit feljebb gurulva a patakon a híd után nem volt ott Balázs az aznapi Gravel társunk, így próbáltam elérni, hogy merre jár. Hamar meg is érkezett, de meglepetésünkre Montin. Később, azért ez még jól jött, hiszen Balázs nagyon erős és nekünk az csak segít, ha neki kicsit nehezebb. Még is csak mi szenvedtünk, Ő mint aki "csak sétált a kertben" nyugalommal, meg se rezzenve mászott velünk fel!
Az utunkat, immáron hárman, a Bükkös patak mentén egészen a Pilisi Utcáig, majd a Szegély, az Anna, és a József utcán áthaladva, végül a Szentlászlói út folytattuk egészen az Annavölgyi elágazásig. Ahol is, jobbra az első, az az a Pinty utcáig tekertünk, amin átvágva a Szarvashegyi úton ereszkedve a forrás utcai játszótér és buszmegállón át feltekerünk Pap-rétre, ahol végre ettünk is. Nyami! Mikor le tettük magunkat, sütött a nap, melegebb volt, 5 percig, majd szeles és borult lett az idő, nem mellesleg hidegebb is. :( De nyakunkba vettük a lábunk, és kisebb- nagyobb emelkedők közepette áthajtottunk Szentlászlóra, és a Kis Rigó vendéglőnél a betonon folytatva, a Bükkös-patak völgyébe ereszkedtünk. Innen a Kakas út felé vettük az irányt Sikárosi-rét mentén. Elhaladtunk a Királykút és a Királykúti Kunyhó mellett a kakasúton a Dobogókői útig, amin Pilisszentkeresztre ereszkedve, betértünk a HILDÁBA(Hilda cukrászda) "zabálni" Pár süti, rétes és a Balázs által gyönyörűen elfogyasztott somlói után..
~Mit akarunk? VEGÁN SOMLÓIT, VEGÁN SOMLÓIT!~
..elindultunk a Fő úton, a Hosszúhegyi út felé. A hosszúhegyi egészen addig élvezhető i volt, amíg csak másztunk, de nekünk kettőnknek, gravelen kínzás volt a sziklás ereszkedés, és mivel megszoktuk a Montival, hogy nagy tempót nyomunk lefelé, ezért igen nehéz volt lassítani, habár a terep nagyon durván kikérte magának, kikövetelte a fékezést. Baromira dobált, zörgött, csattogott, a 3 báros gumi nyomás mint a beton olyan keményen pattogott a terepen. Nem volt jó érzés. ezért le is engedtem a külsőimet 2 bár környékére, a hátsót sajna alá is lőttem kissé! :(
Itt megjegyeztem magamnak, hogy ide csak Monster-Gravellel vagyok hajlandó meg egyszer eljönni, ha nem montizunk. Kemény volt. A Csobánkai leágazásnál elköszöntünk Balázstól ő onnan haza tekert betonon, mi pedig Pilisborosjenő és üröm felé vettük az irányt terepen folytattuk tovább az utunk. Itt már "P" a párom is a montizás örömét konstatálta, kifejezve rajongását, hogy mennyivel is jobba mikor alattad dolgozik a teleszkóp, és csak úgy táncól (Ahogy, én ezt mondani szoktam!) a bicikli, miközben mindenen is áthaladsz rajta szenvedés nélkül!!! Hú, de nagy örömmel hallgattam, ahogy mosollyal az arcán mondja: IMÁDOK MONTIZNI! :D ~Ilyenkor mindig eszembe jut ismét, miért is szerettem meg, hogy mit is szeretek benne az elejétől fogva! :)~ Ám, itt még nem ért véget a nap. Ahogy másztunk itt már sokkal jobb nyomvonalakon kényelmesebb döngölt talajon, bár sziklás kiemelkedésekkel teletűzdelve haladtunk Pilisborosjenőre, a Bringás turistaúton Amíg nem kezdtünk bele az ereszkedésbe, addig álomszerű volt az út, de ahogy neki lódult és beértünk a Patanyomokba, árkokba, mély sárfoltokba, vagy a falevelek által eltakart kis mélyedésekbe, na ott már csak a nevetés tartott a nyeregben és a pedálon. ~NE GRAVELEZZ ITTEN~
Az utolsó ereszkedés a széles turistaútig, ami nem mellesleg 3 típusát is összehozza egy útra, lovas, bringás, és kék és sárga túra út. Innen már csak egy szenvedésses útszakasz volt a 40C gumikkal, és a még levendulában hiányos levendulamező mellett végre kiértünk betonra! Nem gondoltam volna, hogy ennek ennyire örülni fogok!
Innen már betonon haladtunk hazáig, nagy megelégedésemre! :)
A Kevélyhegyi úton, át a Patak, majd a Budai úton hagytuk el Pilisborosjenőt és Értünk át Ürömre. Leereszkedtünk a benzinkúthoz mert kellett a gumikba sok sok levegő, aztán neki lódultunk a hazaútnak, a körforgalom után Bécsi út, Újvár, Tarhos, és Óvár utcán az Aranyvölgyi utcáig, amin egészen a Pomázi út-Aranyvölgyi út kereszteződésén át a keled úton folytattuk hazautunk vissza Erzsébetre. -Sorolhatnám az utcákat még napestig, hogy merre, milyen utakon haladtunk, de arra már ott a videó és az abban közölt Strava útvonal.
Eljött hát írásomban az idő, hogy megköszönjem, hogy itt voltál, elolvastad a kis beszámolóm és megnézted a videóm az útról!
Ha kedvetek van, és úgy érzitek szívesen támogatnátok további videó és blog létrehozásában, akkor csatornatagként csatlakozva a YOUTUBE csatornámhoz támogathattok!
Addig is, kérlek osszátok meg, ha tetszett, és nézzetek, olvassatok, tekerjetek velem, még ha csak képzeletben is!
