Buktam, 6 hét pihi minimum
Esésem története:Sziasztok!
Most, hogy már eltelt pár nap az esésem óta, gondoltam elmesélem mi is történt velem aznap.
Kissé rendhagyó ez a blog, hiszen nem gyakran fordul elő velem a borda és kisujjtörés, de még csak a szemöldök felrepedésem sem mondható gyakorinak a maga 1/eddigi élet számadata alapján. :)
Történetem erről a napról ott kezdődik, hogy egy combizom lázas hét utolsó napján, gondoltuk tekerünk egy Lajos-forrás utat a legutóbbihoz hasonló módon, kissé eltérő útvonalon.
A gumikat az előző tekerés után visszacseréltem a kopottabb Maxxis Forekasterre-re, mondván azzal gyorsabban fogok mászni, maximum a lejtőket lassabban nyomom végig. Ez meg is volt, minden helyen, fejben tartva az odafigyelést, a gumik nem túl friss állapotára.
Konkrétan, párom is észrevettem hogy lassabban hagytam ott a francba és már követni is tudott szinte, annyit lassultam.
Nem baj! :)
Ezt a kis észrevételét a HHH. (Hármas Határ Hegy) Singletrekjének a a Panoráma útra érő szakaszán tette kedvesem, nem is sejtve, hogy mi fog történni még aznap! :(
A szokásos Kerítéses Singletrek helyett, a Téglagyár DH. felé most is a széles turista ösvényen felkapaszkodva tekertünk, aminek az alján én most is olyan boldog voltam, mint mindig, hiszen sok-sok élvezettel teli az a szakasz! ~IMÁDOM!
Amikor bánatosan konstatáltuk, hogy a lipóti Ismét szezonra vasárnap zárva, akkor megkezdtük a betonos mászást Ürömön fel a Piros turista út felé, közben ittunk krumplitejes kávét, NYAMI!
Ott csatlakozott hozzánk ez alkalommal is Balázs, aki hihetetlen fittséggel és áhítattal fűszerezett tájékozott bringás. Messze példa értékű mintát mutatva kórosztályának, a "Hogyan is kéne ezt csinálni!" kategóriában.
Ezt bártan kijelenthetem.
~Ma, amikor sokan sokféleképpen, sokféle-fajta módon és kerékpárral tekerhetünk ugyanott, ma különösen fontos a tapasztalt tájékozott csapattárs a tekeréseken!
Néhány "idézőjeles" Felszólító gondolatot, azért hagy tegyek ide:
-Nem, nem csak a "Muzik" fékeznek, hanem azok is akik életben akarnak maradni!
-Igen, a BUKÓSISAK KÖTELEZŐ!
-És igen, Kellene térdvédőt hordanom! :(
-Sosem a körülmény a hibás, hanem mi!
Ezen gondolatok mentén, nem csak magam, de mások Tekerési szokásait is szeretném a biztonság felé terelni, hiszen mint online "szereplő", felelőségem nekem is a tájékoztatás, és a figyelemfelkeltés, valamint a veszélyre való felhívás is!!
Térjünk is vissza a tekerésre!
Túl voltunk a "caflatós" emelkedőn és belekezdtünk a technikai mászásba az Ezüst Kevély felé, akkor elérkezett a pillanat, hogy azon a kemény 5-8 méteres szakaszon felkapaszkodjunk, amin a legutóbb is csak 2.jára sikerült.
Nekem most elsőre megvolt, ha bár a rossz váltásnak köszönhetően a tetejét kiállva kellett megtennem, hogy kellő erővel tudjam magam fel tolni.
Ezután kényelmes gurulgatás jött egészen a Zöld keresztig, ahol egy erősebb tempóra kellett váltani lefelé, amit másodperceken belül fékezésekkel lassítottam 20km/h sebesség alá, még is valahogy itt ért utol a piff paff és akasztotta meg a kerekem, egy félre sikerült manőver közepette egy kő, és dobott el engem és a bringámat jobbra, hogy aztán kisujjtörés mentén, bordatörések közepette fordulhassak át a nem kívánt bukfenccel, a fejem felett éppen elrepülő kerékpárommal.
A kifejezetten megakasztó pillanatot közvetlen követő másodpercekben halálhörgés szerű hangokkal kívántam jelezni, hogy "basszameg" és hogy élek! :) Vicces, de ott sokkal gyorsabbnak halottam magam belülről, mint visszanézve a videón!
Balázs ért oda először és pár másodperc múlva párom, aki sikítva kérdezte MIT CSINÁLTÁL? Rá is kellett szólnom, hogy ne ordítson, majd jeleztem, hogy mentőt kell hívni.
Szerintem 3-4 percen belül felálltam és kerestem magam, ellenőriztem mim nincs meg, vagy merre áll a normálishoz képest, végrehajtottam pár sokktesztet és figyeltem a légzésem hogy nem hagy e ki, szúr e a mellkasom, vagy hogy arra nézek-e arccal amerre állok! :D
Miután, "mindent" a helyén és irányban találtam magamon, ránéztem a bringámra, bár erőm megállapítani: mi lehet vele a gond - nem volt, hiszen hajolni már nem igazán voltam képes.
~P. ellenőrizte, és szerinte no para! De ezt majd kiderítem, ha már tudok érdemben szerelni a bordáimmal, kisujjammal!
A 112-ön kissé értetlenül és érdekesen nem tudták megállapítani az irányítószám és az utca név, házszám alapján hol is lehetünk, merre tartunk lefelé, hová is érkezünk majd, hová küldjenek segítséget.
Mert, hát én tudtam, hogy le kell gyalogolnom a saját lábamon kockáztatva, hogy összesek és nagyobb baj lesz.
Csaknem 3 kilométert(Vagy legalább is én olyan soknak éreztem.) sétálhattam, mit sétálhattam, csoszogtam, mintegy másfél óra alatt, mire végre kiértünk a túra útról és megérkeztünk az ott várakozó rendörökhöz, akik közül az egyik már elindult korábban, és csatlakozott az utolsó 500 méteren a mi kis hobbi gyalogtúránkhoz! (Csoszitúra)
Ott tudtam meg, hogy feljelentenek és megbüntetnek közúti baleset okozásáért(Nem közúton történt.), azzal a kisérő szöveggel: mert láthatóan jól vagyok! :D Ezen sírva röhögtem, no nem csak azért mert annyira vicces, hanem azért is mert fájtak a bordáim!
Kisvártatva a mentő is odaért, kedvesen, de tényleg, beszuszakoltak a kocsiba, ide üljek le, de előtte a nem túl kedves lépcsőkre kellett feljutni szét zúzott térddel.
Nem emlékszem minden mozzanatra, de lekerült a mezem és megmérték a vérnyomásom, pulzusom, nézték a szemem és elviselték a mérhetetlen sok nyafogásomat, pofázásomat, kaptam egy nyakhevedert, majd átfektettek a gerincvédős hiper-szuper hordágyra, infúziót(piásüveget) kaptam a bal kézfejembe, meglesték a menetrendet és elindultunk a SOTE traumatológiájára, Klinikák metróállomás mellé, a klinikákra! :D
Elindultunk, a hosszú mint egy 40 perces útra aminek a végén megtapasztalhattam a Budapesti utcák ápoltságának gyönyörded jegyeit, a hátamon! Kellemes hullámvasutazás volt, mondtam is a Mentős srácnak, hogy idén nem terveztem hullámvas utazni, de ezek után is kihagynám, hiszen ez már meg volt, PIPA! ZSÍR
Na onnantól, hogy lefektettek, odáig hogy kaptam egy szép "gurulós" fotelt 2 óra 40 perc telt el, és ezalatt egy csepp vizet se ihattam, és a döntéseken kívül, amit a korházban el kellett szenvedni, az akkor még csak zúzódottnak hitt felső testtel, ott feküdtem és megjegyezgettem a tűzjelzők azonosítószámát, a plafon mintáit, és mindent, ami kicsit is belekerült, a látó vagy szaglószervem amúgy is besszükült terébe!
Természetesen Anyám és a párom is odaért a kórházba mire engem már elfogott az első felismerésem, hogy ez eltart majd egy picit, és hogy az első tűzjelzőt már eléggé megjegyeztem.
Fél óránként szerencsére eltérő olvasmányom akadt, igaz csak 4 szám és betűjelek, valamint különleges karakterek képében! :)
Volt ahol meg is jegyeztem, hogy hiányzott a szám, vagy ép maga a nézni való, a készülék! De nyugalmasan vártam, hogy mik lesznek a "Kövi" részekben!
Anyám "elfenekeléses fenyegetései" után már biztonságban is érezhettem magam, hogy "jóvanezigy", nem lesz itt baj! :) Szerencsére akkor még le tudtam beszélni a bringám el fűrészeléséről, darabokra töréséről!
Mind a mentősök, mind az ápolók megjegyezték hogy ennyire nyugodtan kevesen tűrik ezt, és hogy az orvosi tájékozottság mily meglepő egy laikustól, ha bár szerintem nem is mondtam olyasmit, amit egy gondolkodó, magát tapasztaltabb "rájdernek" mondott montis ne tudna, hiszen nekünk fel kell készülni arra, ha valami ilyen helyzet adódik!
Forgattak így, áttettek ide, kivették az addig remekül tartó gerinctámaszos hordágyat alólam(rossz döntés volt mert érezni kezdtem a hátam olyan szakaszait, amik addig elvoltak magukban)
Voltam röntgenen, becsorgattak CT-re, ot kellemes 4 percig nézegettem a Startrekből jól ismert vizsgálóasztal forgóbigyóját, zúgott, mocorgott, már vártam is, hogy egy térmezőn át egy Goa'uld anyahajóra érkezzek. Ez a rész elmaradt, nem is volt vetítés.
A számat nem, de a szemöldökömet összevarrták, (Anyám és sokak sajnálatára.)
Már azt is megtudtam, hogy semmi bajom, egészen addig amíg az orvost nem tájékoztattam, hogy amúgy, nem mellesleg eltört a kisujjam is, mire visszament elolvasta a kötelezőket Újra megjelent, valóban, és jelezte, hogy 3 bordám is eltört, ami később 6 lett.
Gondoltam megragadnám az alkalmat és alkudnék egy kicsit, de jól láthatóan nem voltam alku képes pozícióban! Páromnak és anyámnak is jeleztem hogy egy Barbeque bordát most süthetnénk! (Igaz vegán vagyok) Nem kérték! :D
A balesettől számított 6.órában már a majdnem elfelejtett hasi ultrahang után 20 perccel, csak így hiphop már vártuk is kint a taxit. Hamar hazaronygoltunk, csak úgy kipattantam az anyósülésről! NEM.
Azóta is csak itthon vagyok, némi sétával és idegesítek másokat a Bordáskel most valahogy nem is kell gondolataimmal! Ilyen lesz ez 5-6 hétig.
Köszönöm, hogy itt jártál-keltél, olvasgattál! Majd ha megint lesz érdemi történetem, akkor jelentkezem! Védekezzetek, ne csak az ágyban! Bár oda is kellhet olykor bukósisak! :)
Sziasztok!
